Hibátlan állapotú intakt, gyűjtői példány.
Eredeti papír védőborítóval, ami nagyon ritka.
Csak a papírborítón látható a kor, hogy 1941-es kiadás, de csak minimális sérülés a sarkokon és porosodás a hátoldalon. A könyv szinte hibátlan állapota és az eredeti papír védőborítója miatt ilyen értékes.
Részlet:
Te, nézd meg azt a férfit. Várj, ne figyelj most oda, fordulj felém, beszélgessünk. Nem szeretném, ha idepillantana, meglátna, nem szeretném, ha köszönne. Most nézheted megint... Az a kicsi, zömök, a nyestgalléros bundában? Nem, dehogy is. Az a másik, sápadt, a fekete télikabátban, aki a szőke, sovány cukrászkisasszonnyal beszélget. Most cukrozott narancshéjat csomagoltat. Érdekes, nekem soha nem vett cukrozott narancshéjat.
Mi az, drágám? ... Semmi. Várj, kifújom az orrom.
Elment már? Szólj, ha elment.
Most fizet?... Mondd, milyen a pénztárcája?
Figyelj jól, én nem akarok odanézni. Nem egy barna krokodilbőr-tárca?... Igen? Látod, ennek örülök.
Miért örülök? Csak. Hát persze, én adtam neki a tárcát, negyvenedik születésnapjára. Tíz éve ennek. Hogy szeretem-e?... Nehezet kérdezel, kedves. Igen, azt hiszem, szerettem. Elment már?...
Akkor jó, ha elment. Várj, most bepúderezem az orrom. Látszik, hogy sírtam?... Ostobaság, de látod, ilyen ostoba az ember. Még mindig megdobog a szívem, ha látom. Hogy megmondhatom-e, ki volt? Megmondhatom, drágám, nem titok. Ez az ember volt a férjem"
FÜLSZÖVEG:
Az író a szokványos polgári házassági "háromszög" történetet izgalmas mélylélektani drámává alakítja, mely éppúgy leköt szuggesztivitásával, mint egyéni megformálásával. Előbb a feleség, majd a férfi mondja el vallomását közös életükről, kapcsolatukról, majd e mű folytatásaként, a Juditban a szerető véleménye fogalmazódik meg. Valamennyien egyaránt reménytelenül keresik "az igazit", aki pedig senkiben sem, vagy mindenkiben fellelhető...
A két szorosan összekapcsolódó regényben Márai a szerelemről, a szenvedélyről, az élet végső értelméről mondja el gondolatait.