Gáll István nagy sikerű regényének cselekménye - amelyből film is készült - az ötvenes évek legelején játszódik. Az ország déli határán, valahol Mohács alatt fekszik a regénybeli Mohor község, és annak közelében, a határ mellett, távol az emberektől, van egy méntelep. Busó János vezetőnek kerül a telepre, ahol egykori méneskari tisztek és tiszthelyettesek az alkalmazottak - ebben az idegen közegben kell élnie, dolgoznia. A bizalmatlaság kétoldalú. A tisztek gyűlölik a rendszert, bukására számítanak, Busó János pedig apja cselédsorsa és 1919-es múltja, képviselő bátyja pozíciója s kiváltképp saját kommunista meggyőződése miatt idegenkedik beosztottjaitól. De a méntelep összeköti őket: együtt kell élniök. a regény mintegy a népmese három próbáját, három újragyürkőzését jeleníti meg, mert Busó János meg-megfut a feladat elől, de mindig újrakezdi. A héköznapok közös munkája, a lovak szeretete mindjobban közelíti egymáshoz busót és embereit: megismeri, többé-kevésbé megérti őket, segíteni próbál rajtuk - akár akaratuk ellenére is.
