"Fenyő mélyén rigó szól, de a téli hegy hallgat."
"tsugumi naku ya
matsu no oku naru
fuyu no yama"
Yosa Buson
A haiku egy japán eredetű versforma, amely a tömörségéről és letisztultságáról ismert. Lényege, hogy nagyon kevés szóval képes erős képeket és hangulatokat közvetíteni. A hagyományos haiku mindössze három sorból áll, mégis teljes, kerek élményt ad az olvasónak. Nem történetet mesél el, hanem egyetlen pillanatot ragad meg, mintha egy rövid villanás vagy belső felismerés lenne.
Formailag a haikut az 5–7–5 szótagos szerkezet jellemzi: az első sor öt, a második hét, a harmadik ismét öt szótagból áll. A klasszikus japán haikuk gyakran kapcsolódnak a természethez, az évszakok változásához, és tartalmaznak egy úgynevezett évszakszót, amely finoman utal az idő múlására. Emellett fontos szerepe van a csendnek és a kimondatlan tartalomnak is: amit a vers nem mond ki, azt az olvasó érzi meg.
A modern haikuk – különösen az európai és magyar változatok – már szabadabban kezelik a szabályokat. Nem mindig ragaszkodnak szigorúan a szótagoláshoz, inkább a hangulatra, a képiségre és a pillanat megragadására helyezik a hangsúlyt. Ettől a haiku ma is élő, sokféleképpen értelmezhető műfaj, amely közel áll a rohanó világban élő emberhez.
Egy jól sikerült haiku olyan, mint egy mély lélegzetvétel: rövid, mégis maradandó. Nem magyaráz, nem tanít, hanem megmutat. Egyetlen képben, hangban vagy érzésben sűríti össze azt, amit néha hosszú sorokkal sem lehetne elmondani.
Ez az ezüst medálom egy letisztult nemesfémből készült haiku. Bízom benne, hogy át tudja adni a pillanat élményét.
A mérete: 1,5 cm széles és 4 cm magasságú, hosszúságú.
