Ez a könyv egy különleges gyűjtői könyvritkaság. Hibátlan állapotú antikvár könyv.
A pszichológia témaja iránt érdeklődők tudják, hogy Kretschmer professzornak ez a könyve alapmű. Minden pszichológus polcán van belől egy darab, még ha nem is ilyen régi, de hibátlan példány, mint ez a könyv.
Szívből ajánlom "pszichológusoknak" ezt a szép könyvritkaságot.
FORDÍTÓ: Gergő Endre
Kiadó: Novák Rudolf és Társa Orvosi Szakkönyvkereskedés és könyvkiadóvállalat
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: háború előtti
Kötés típusa: Félvászon
Oldalszám: 376 oldal
Sorozatcím: Kulturáért-tudományért
Nyelv: Magyar
Méret: 23 cm x 16 cm
A könyv végén 13 oldalon 23 fekete-fehér ábrával illusztrálva. Ezt a könyvet Budapesten Gyarmati és Bősz nyomda könyvnyomtató műhelyének szedőgépén szedték és gépmesterei nyomtatták.
Írta: Dr. Ernst Kretschmer a marburgi egyetemen a pszichiatria és neurológia rendes tanára. Fordította: Gergő Endre pszichológus, a Magyar Pszichológiai Társaság tagja.
ELŐSZÓ:
"Az utóbbi évek folyamán egyre inkább tért hódít a köztudatban annak a szükségessége, hogy az orvosnövendékek és az orvosok kellő lélektani iskoláztatást nyerjenek. Milyen lélektanról lehet azonban itt szó? A régebbi bölcseleti irányú fogalomlélektan nem jöhet számításba, mert semmit sem nyújt az orvosnak, amit ez gyakorlatilag felhasználhatna. De még az ahhoz kapcsolódó alkalmazott lélektan is vizsgálódásaiban főként pedagógiai és hivatástechnikai kérdésekre irányul, amelyekkel az orvosi tevékenység csak egyes pontokon talál érintkezést. Az orvosi pszichológia kimunkálása iránt hangoztatott követelés nem jelentheti azt sem, hogy az ú. n. fiziológiai lélektant kellene az orvostudomány művelői számára külön tanulmányi ágazatként kiemelni. Hiszen ez a tudomány, mely egyebek közt az érzékszervek (lélektanilag szólva) elemi fiziológiáját, az agyközpontokról szóló tant, az aphasia és az apraxia tanát foglalja magában, orvosi részről már igen hathatós művelés alatt áll és annak pszichológiai értékei távolról sincsenek kimerítve. De amúgy sem fog senki arra gondolni, hogy a túlterhelt orvosi tantervet még külön szak gyanánt egy "fiziológiai lélektan-nal bővítsék; főkép ha meggondoljuk, hogy az anatómiai, fiziológiai és organikus-neurológiai oktatás ennek a kutatási iránynak az elemeit úgyis magában rejti és szükség esetén ez irányban még tovább építhető. Ha az orvosnak, aki lélektani irányú tudásvágyát törekszik kielégíteni, e célra csak a fiziológiai lélektan tanulmányozását ajánljuk, úgy éppen az előtt az ajtó előtt hagyjuk őt állni, amelyen belépni kíván: a magasabb lelki folyamatokba, a személyiség problémájába, annak fejlődésébe és reakcióiba való bepillantás útját zárjuk el előtte; oly megismerések útját, amelyekhez a fiziológiai lélektan csak előkészítő fokozatot képez."
